Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Szonett Anikónak
Szél nesze szökken, vágy tüze röppen,
Langy üde légben égnek a szók,
Halk zene koppan, ágy feje roppan,
Tollpuha párnán lebben a csók.
Lágy pihe zizzen, vér tüze szisszen,
Cseng a szivárvány: jár fel-alá,
Vágy tava csobban, kéj szava dobban,
Libben a lelkem is el, de hová...
Ég tüze támad, zúgva kiárad,
Osztja az éltet az isteni kény,
Lobban az élet, a hajnali fény.
Szent anyaságod emitt születik...
Most van a kezdet, és most van a vég:
Ránk terül áldva a csillagos ég.