Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A minden vagy, mely kell az emberi testnek,
S minden vagy, mely élteti a lelket.
A vidámság vagy, ha boldogság szökik arcomra,
S bánat is vagy, ha lelkem gyászlepel borítja.
A kétség vagy, mikor reménytelenül élek,
A Nap vagy, ami elűzi a sötétséget.
A szépség vagy, mitől nem hal el a vágy,
Te a Minden vagy, s örökre emlékszem majd Rád.