Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Te vagy talán a Szerelem, Amit már rég elfeledtem. Ami ellen foggal, körömmel Tudatosan védekeztem. Megígértem, fogadkoztam Hogy Soha de Soha többet Ez az érzés nem érinthet. Mely édes és keserű is Mellyel megjárod a Mennyet De a Poklok országát is. Tehetünk ellene vajon Kit hoz a Sors utunkba. Vagy előre meg van írva Sorsunk már a Csillagokba? Várod is, de félsz is tőle. Tagadod, de remegsz érte. Álmot szősz, mint pók a hálót Kergeted, mint Délibábot. Saját várad felépíted Magad fallal körül veszed. Aztán szélvészként valaki A te kőfalad áttöri. Nem tudsz enni, inni sem már Gondolatod mindig ott jár. Ez lenne a Szerelem tán? Mely ellen úgy hadakoztál. Már játszadozol a Tűzzel A csábító Szerelemmel. A parázs, mi fellobbant már Nem is oly félelmetes tán. Hogy fájdalom, öröm az ár? Nem számít, sodorhat az ár! Ki a Tűzzel játszik, megéghet. A Szerelemben eléghet. Meghalunk egy kicsit benne De oda adunk Mindent érte!