Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új remény...
Csillag vagyok, aki Rád ragyog,
parázs vagyok és meghalok
A szürke hamuban, nem látsz többé
Vízcsepp vagyok, mely ajkadon ül,
szomjad csak tőlem enyhül,
de aztán hamar válok köddé
Hát hadd legyek inkább több:
szerelmed, ki emésztő tűzzel érted eleped
A szemed lángjában, apró kicsi fény
Hadd legyek más: szellemed,
kinek hatalmától, csak boldogságod kérheted
Mert csak ennyit adhat önmagából szegény...
Másom sincs, csak a remény,
ennyit kapott e derék legény
Mégis egyre csak vár
De úgy érzi végre nem hiába,
végre sorsa elindult egy jó irányba
Szeretve lenni és szeretni fog már